| Látom az alagút végén a fényt... De MÉRT DUDÁL?! |
Nézelődő
Találgass
| Kezelt nyavalyák |
» Ha nem találnál valami ódonságot
| Látom az alagút végén a fényt... De MÉRT DUDÁL?! |
| Kezelt nyavalyák |
|
2005. február 28., hétfő
Ez mekkora duma!
Mindig is bírtam, ha valaki ötletesen, netán egyenesen kreatívan koldul, ha van nálam pénz, az olyanoknak mindig szívesebben adok, mint az agresszíven kéregetőknek.
És bejött két új keresőszó: a csopper, és a nemiroff.
Ismét hétfő, a formázatlan postok napja. Kétszáz látogató! Voltam mesélni szombaton, ügyesek voltak a fijúk-lányok (öhh...egy lány... Ja, és Szvítsziksztín blogján épp mostan olvastam egy viccest, legyen a tiétek is: "Dzsicuasszony mai aranyidézete: "Soha ne tartsd vissza a szellentést, mert végigfut a gerinceden, be az agyadba és innen jönnek a szar ötletek." :))))"
|
|
2005. február 26., szombat
Majdelfelejtettem! Ma egy hónapos a blogom!
Huhúúúú, tegnap ilyen közel voltam a lebukáshoz! Nem elég, hogy felkelt, át is jött, mikor még írtam a postot. Még jó, hogy ébredés után olyan kómás, hogy kettőig se lát, és hogy elővigyázatosságból megnyitok mindig egy csomó ablakot a blog mellett. Tegnap a pasim egy nepáli étterembe vitt vacsizni. Naaagyon bejövős kis hely volt! Én bárányhúst ettem, a fűszerek közt volt kurkuma, gyömbér, fokhagyma, és még nemtom, mi minden, picit nehéz volt rágni, de isteni finom volt, Macsó meg isssssszonyú csípős marhahúst, tényleg tüzet lehetett volna fújni utána Ja, és felhívott tegnap az egyik főnököm, a zománcosok közül, úgyhogy szerdán megyek be a céghez, viszem ami kész, remélem, okés lesz minden, de legalább mostmár Macsó nem kell, hogy egyedül izguljon, kirúgják-e vagy sem... Délután szakmai míting lesz nálunk, pasim-féle szakmai, este meg ő megy csete buliba, én meg mesélni mókust.
|
|
2005. február 25., péntek
Macsó szokott így bejelentkezni a csetre, és ami a vicces, hogy anno mikor ezt művelte, volt kábé délután négy, és tényleg akkor kelt fel. De azt mondja, már egészen kezdi megszokni a nappali életmódot. Ettől függetlenül nem hiányozna neki, ha visszatérne az éjjelibagolykodáshoz, pláne a "korán"-kelés. Korán, hehe. Mihez képest, ugye. Monnyuk sztem nem elsősorban az számít, hogy hány órakor kelsz fel, hanem hogy mennyit tudtál aludni. Macsó most egy darabig rá akar szokni a kilencórás bejárásra (tíz helyett), és jókisfijú akar lenni, mert aszonta, csoda, hogy az elmúlt heti teljesítményéért még nem rúgták ki a faszba. De olyan lebaszást kapott, hogy ihajj. Úgyhogy drukkolunk, deh sztem nem lecc baj, kell nekik, mer penge csávó. Angolban, úgyértem. Egyébként is, de egyébként meg nekik ne kelljen, mert egyébként nekem kell. Nyeehhh, zavaros volt, de azér értitek, nem? Tegnap mikor jött haza Macsó és vele Írólány, még két szmájli volt hátra, hogy berakjam a képek közé. De most befejeztem, majd szép lassan előkerülnek úgyis. Kár, hogy így olyan macerás használni őket, nem lehet csak simán kattintani, mint a cseten. De ha lebuktam majd, akkor megkérem az egyik okos és hozzáértő cimborámat, hogy esetleg segítsen, hátha le lehet egyszerűsíteni a dolgokat. Apropó, lebukás. Egyre nehezebben megy a titoktartás. Tegnap mutogattam Írólánynak blogokat, hogy milyen sablonok vanak, és miből mit lehet kihozni, pláne, hogy a férje programozó, és ő is elmondta, hogy ír naplót, amit aztán olvasgattunk Macsóval, és aszondja, midndennap ír a csaj, milyen szorgalmas, én meg kevés híján rávágtam, hogy én is, néha többször is....
|
|
2005. február 24., csütörtök
Délután egy órán át szoptam a faszt a júpíszínél, hogy rendezzem a hátralékainkat. Mire végeztem, elegem lett, és suli helyett hazajöttem, egy mocsok lógós vagyok és büszke rá. Úgyhogy most - csak hogy szekszuális témánál maradjak - baszom a rezet egy kicsit (bocs, édes, néha elhappolom előled...), folytatom a szmájlik feltöltögetését a tárhelyre, az úgyis mocsoksokáig tart. Aztán elmosogatok, Iszonyat fáradt és álmos vagyok. Pihenni, azt kéne.
Uhhh, de rohadt álmos vagyok. Alig bírtam magam kitépni az ágyból. Tegnap voltam bent az említett régi ismerősnél, aki Göndör Kopasz, de kábé csak egy bő órát bírtam, akkor is annyira fáradt voltam, majd lefordultam a székről a kapucsínóm mellől. Dumáltunk egy kicsit, folyton mondogatta, hogy majd mennyünk tekeregni meg kajálni meg dumcsizni, ha lesz időm, mondtam jajapersze. Aztán hazajöttem, itt volt még Hatalmas, hogy Macsó segítsen neki szakmai önéletrajzot írni angolul, de eldumálták az időt, aztán ebbe én is beszálltam, aztán fél egy elmúlt, mire aludni tudtam, és most dögfáradt vagyok. Este is jönnek hozzánk, de megkértem az emberemet, hogy péntekre kivételesen ne szervezzen senkit sehova, mert kell egy kis csill. Aszonta oké. Meg a modulomon is lenne még hegeszteni való, mert szombaton ugye megyek megint mesélni. Jajj.
|
|
2005. február 23., szerda
Na mostantól fogva az események, hogy úgy mondjam, úgy felpörögnek, mint egy túlszpídezett ringlispíl. Elkelt a lakás. Macsó tegnap aláírta a szerződést, aztán dumáltunk hajnalig. Mutatott valamit, ami annyira meghökkentő volt, hogy nem is tudom, hirtelen mihez kezdjek vele. Talán egyszer majd mesélek a dologról, csak szóljatok, hogy a kód neve időutazás. Egymillió lakásnézés következik még, futkosás mérgezett egér módjára, dilemmák, pénzek, tartozások. Kemény hetek jönnek, és kurvára félek. De utána viszont jó lesz. Nem is lehet más. És most meló.
|
|
2005. február 22., kedd
Új keresőszavak: sex on the beach, gótkus horror, chevy caprice, napisten, hiszti.
Na, pár érdektelen, ámde színes dolog. Az ilyen pasiktól hányni tudnék. Ez a kocsi is teccik. Ez a pasi egy istenkirály, és most jelölték béke-nóbel díjra. Megint. És a két kedvenc dalom tőle jöjjön ide. Egyik: I Still Haven't Found What I'm Looking For "But I still haven't found what I'm looking for" - hát, ez így ebben a formában azért már nagyon nem aktuális.... A másik: Elevation High, higher than the sun De még nagyon sokminden mást is szeretek tőlük.
Kivételesen most is másik melóhelyen vagyok, illetve kivételesen ma nem ment be helyettem Any. Csak az a baj, hogy erről a gépről hiányzik valami fontos basz, és nemtom a postjaimat formázni, meg nincs hosszú ő és ű betű, mindent utólag kell átírnom, minő borzalom. Ja, és nyálas vagyok, szentimentálisan csöpögős, elborult fanatik, nevezzetek aminek akartok, kövezzetek meg. De beraktam a pasimat háttérképnek. *széles, büszke vigyor*
Uhh. Négy és fél óra alvás még mindig kevés. Dehát úgykell nekem, minek kellett este tíz után még nekiállni a Kill Bill 2-nek, mikor már láttam. Na mindegy. Tegnap kiderítettem a vasárnap nálunkjárt faszi telefonszámát, Macsó fel is hívta, de állítólag mégsenem ő volt itt... Macsó szerint de, de faszmindegy, ma, vagy legkésőbb holnap aláírja a szerződést a másik vevőkkel, és akkor ennyi, gém óver, lakás eladva. Aztán nekiállunk teperni egy új után, május közepéig kell kiköltözni, addig csak találunk valamit. Macsó már megnézett pár kérót, én is megyek majd vele néhányba, ha lecc időm. Izgulok ám azért. Holnap találkozom a másik régirégi ismerőssel, aki vendéglátós oldalról kolléga, de mostmár nem akarom túlzásba vinni, max két havert kéne beiktatni egy hétre (monnyuk én eddig se nagyon iktattam többet...), mert kell az idő lakást nézni, meg a házimunkát se csinálja megsenki helyettem... Nah, további jó ébredezést, lassan készülődnöm kell a futószalag mellé.... *már a puszta gondolattól is kileli a hideg*
|
|
2005. február 21., hétfő
Hú, ezt már jó régen le akartam írni.
Csajok, figyuzzatok. Aki fogamzásgátló tablettát szed, de nemannyira jön be neki (akár mellékhatások, akár elfelejtembeszedni miatt, mindegy), illetve nem tud, vagy nem akar óvszert, spirált, satöbbit használni, annak baromira tudom ajánlani, amit én használok. Ezt feltétlenül olvassátok el, ha nem idegenkedtek a hormonális dolgoktól nagyon. Én idegenkedtem, a tabletta kurvára nem jött be, de ez a cucc télleg jónak tünik. Most kezdem a harmadik hónapot, persze majd megláttyuk, de télleg okésnak tünik.
Aztabüdösmindenitneki. Ezt a szar vasárnapot senkinek se kívánom, akit nem utálok nagyon. Rég borultam ki ennyire, összetörtem egy hamutartót is. Na de csak sorban. Emlékeztek, szarul keltem reggel, nem tudtam kialudni magam a kurva papírfecni keresgélése miatt, felbaszott idegileg a dolog teljesen, vissza se tudtam aludni. Tiszta kóma voltam, fájt a fejem, alig is láttam ki a fejemböl, kettőig se. Eccercsak jön egy faszi, kopog az ajtón. Sose láttam még, mondom, igen? Aszondja a lakás miatt. Mondom, nekem senkise szólt, hogy jön ma vevő... Aszondja, nemnem, már volt itt kétszer a nőjével, csak Macsóval akart beszélni, ingatlanosok nélkül, és épp erre járt. De majd akkor felhívja, ha megadom a számát. Hirtelen asse tudtam, mijafasz van, ki ez a faszi, mijarossebet akar. Előástam Macsó számát, mer hirtelen még az se jutott az eszembe fejből, odaadtam a faszinak, az meg elhúzott. Macsó jön, mesélem neki a dolgot, ő halálosan izgalomba jön, hogy ugye mondtam neki, hogy azonnal hívja fel, mert szerződéskötés, meg idő, meg minden. Mondom, hát bocsi, azt nem mondtam, nem jutott az eszembe. Erre Macsó állat módon nekiáll üvölteni, hogy mér nem mondtam, mikor annyira szorít az idő, mér nem volt annyi eszem, erre gondolhattam volna - épp csak azt nem mondta, hogy hogy lehettem ilyen hülye -, és hogy most ezen múlik, hogy nem tud majd háromszobást venni, csak kétszobás panelt. Megin mondom, hogy bocs, de üvölt tovább. Én meg fogtam magam, bakancsot húztam, meg kabátot. Hova mész, kérdi. El, mondom. Most nehogy már te legyél megsértődve, sose ismered el, ha te vagy a hibás? Mondom de, most is, de erre az üvöltésre most kurvára nem vagyok kíváncsi. És leléptem a faszba. Beültem egy kocsmába, ittam pár vilmost, a telefont basztam felvenni, gondoltam, maradok, míg Macsó le nem lép Kürtöslányék koncertjére, akkor haza, kád víz, piál tovább, esetleg post félrészegen. De aztán mikor hazamentem, Macsó is otthon volt, ő se ment bulizni. Azért én be a kádba, viszem magammal az összeöntött grépfrútos jegestea-vodka kombit, iszom és bőgök a törölközőbe. Macsó meg még beszól párat, hogy megin csak hisztizek, és picsarészeg vagyok. Na, akkor kiborultam, elkezdtem én is kiabálni, meg csapkodni, télleg, mint egy hisztis kisgyerek, meg a földöz vágtam a hamutartót. Az meg persze összetört, pedig szép sötétkék Gauloises-hamvveder volt, kell majd másikat lopni. Aztán még kint a szobában is hisztiztem egy kicsit, aztán nagy nehezen lenyugodtam, de már minden bajom volt. Fájt a fejem, szédültem, és még csak be se voltam csípve. Az még külön idegesített, hogy elbaszok egy csomó lóvét piára, és semmi. Az volt a szar, hogy Macsó mér mindja, hogy ez "csak" hiszti ok nélkül. Megint. Nem érti, hogy egyszerűen nem bírtam már el azt a sok szart, ami nyomasztott: a felelősség Anyékért, hogy mikor basszák ki őket a lakásból, mert nem tudnak lakbért fizetni, vagy van-e mit enniük; a melóm, hogy le tudjam végre adni, mert minden egyes nap hánynom kell töle, meg hogy ki ne rúgjon a főnököm, mer lassú vagyok; hogy időben be tudjam fizetni a suliban a tandíjhátralékomat (már csak 67 és fél ezer!!! ), és hogy onnan meg azért ne rúgjanak ki; ráadásul hogy egész múlt héten alig voltunk kettesben Macsóval, mert mindig volt valami történés, mert túlszervezte a hetet, és akkor mindehhez még hozzájön ez a telibevert lakáseladás is, és hogy már ez is rajtam múljon, az volt a sok. Épp eléggé szarul éreztem magam amúgy is, hogy most én basztam el a nagyobb vagy jobb lakást, tönkrevágtam Macsó lehetőségeit, persze vele együtt az enyémeket is, bár ez kurvára nem érdekel, és nem érdekelt akkor sem - szal teljesen magamtól és segítség nélkül is kibaszott nyomorultul éreztem magam, és akkor erre még ő is rátesz nem egy, de nyolc lapáttal, hát azt már nem bírtam elviselni. Mondom magamban, most vagy lelépek az ajtón át, vagy tovább hallgatom, és az ablakon át megyek. Úgyhogy inkább az ajtó. Aztán a nagy megnyugvás után Macsó már aszonta, semmi baj, valszeg amúgy se lett volna semmi a dologból, mostmár ne görcsöljünk ezen. Ha hív, hív, ha nem, nem. Megnéztünk valami hiperszuper scifinek beharangozott filmet, Gattaca, vagy mi volt a címe, de elég langyi volt. Aztán aluka. Előtte még Macsó megjegyezte, hogy egy kicsit azt hitte, vissza se jövök, és ilyet többé ne csináljak, mer megijesztettem. Mondtam, hogy ez eszembe se jutott, már hogy ne jöjjek vissza. Aszonta, nagyon helyes. Mondtam, igyexem a jövőben elkerülni az ilyesmit. Bár megígérni nem tudom. Aztán mondott még dolgokat ma reggel is, amitől teljesen meghatódtam. Úgyhogy ma végre mostmár édeskettes, vigasztalások-vigasztalódások meg minden. Remélem. Muszáj. Hiányzik, nem kicsit.
|
|
2005. február 20., vasárnap
Gyorsan ideírom az eddigi keresőszavakat, amik alapján idetaláltak emberek (saját kísérleteim is benne): Valentinnap(4), macsó(2), métely, ötlet, nyalta, szőkeherceg, fertőzés, teccik, tread, softly (1-1), és egy "egyéb szavak" (1). Lejárt a mosás, megyek teregetni. Just call me Cinderella.
Kurvaélet, olyan sokat kérnék? Mért olyan nagy dolog, hogy egyszer a héten szeretném rendesen kialudni magamat? Zavartalanul? És amikor nem sikerül - mijafasz mást is vártam volna, komolyan nemtom -, egy kibaszott kávé nincs, azt is nekem bazmeg kell főzni. Egész héten én főzöm, mellesleg, mer én kelek előbb. Kivéve vasárnap, ugye, az egyetlen szájbavert nap, amikor alhatnék, ameddig akarok (hiszem én), meg esetleg hétfőn, amikor ráérek Macsóval együtt kelni. Alhatnék. Kibaszottul ideges vagyok, de az én kurvaanyámat, hogy nincs meg egy telibevert cédula, amit kurvára nem én kavartam el, és nem hiszem, hogy az én felelősségem lett volna vigyázni rá. Mér nem lehet azt a szart egyből monnyuk pénztárcába tenni, ha tudjuk, hogy másnap kelleni fog? Ilyen nincs, komolyan, bőgni tudnék az idegtől. Asszem, ma kurvára nem megyek sehová, max este Kürtöslányék koncertjére, talán ott lenyugszom egy kicsit. Addig meg kitakarítok, azt úgyis dühből kell. Meg mosok és teregetek, mer elfogytak a tiszta bugyijaim. Kibaszott kurva élet, basszamegbasszameg. Faszom.
|
|
2005. február 19., szombat
Neeeemhiszemel, hogy végre hétvége van! Most jöttem suliból, itten vagyok Anyéknál. Kicsit szöszölök, leveleket nézegetek, meg lesz paradicsomleves és nyúlmáj, nyami, aztán hagyom, hogy Öcsém lezsibasszon egy kicsit. Nem nagyon, azért kelleni fog az agyam Ctulhuzáshoz. Az a szar már megin, hogy a gép előtt ülve folyton nem jut eszembe, ami napközben a fejemben zsibongott, hogy leírnám. Most leírhatnám, erre tessék. Mijafenét akarhattam...? Biztos depizni, meg ilyenek. Múltkor, mikor fent volt Hatalmas, és aztán sokáig dumáltunk Macsóval, szóba került a féltékenység is. Mindig mondja, hogy még sose volt huzamosabb ideig dolga féltékeny nővel, amikor igen, akkor se bírta sokáig. Apukája azt mondta neki, fiam, sose kezdj féltékeny nővel. Aztmondtam erre, sztem meg ne kezdjen féltékenykedő nővel. Mert én féltékeny vagyok, mint hat másik, a hülye komlexusaimból és paráimból adódóan, de igyexem kézben tartani, és nem túl sokat hisztizni, és csakis mindig okkal. Aszondja, ő még nem szolgáltatott rá okot. Nana, hümmögök. Ezt fogalmazd át. Ja, az az eset. Igen, mondom. Az az eset. Azt még mindig nem értem, mondja, még mindig, azt gondolom, hogy csak hiszti volt. Nemtudom, megérted-e valaha is, válaszolom. Én se tudom, válaszolja. Pedig jó lenne, válaszolom. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szarul esett neked, nem értem. Szarul esett, igen, mondom, á, nem nagyon, csak az a kibaszott éjjel majdnem megölt. Mikor fogsz annyira ismerni, hogy megértsd, csak annyit szeretnék, hogy értsél. Annyira kurvajó lenne. Utána sokkal könnyebb lenne, mert egy csomó minden mást is értenél, a... hogyismondjam, indítékaim közül. Vagy bizonyos cselekedeteim mozgatórugói és kiváltó okai közül. Ezt már nem mondtam akkor éjjel, csak most gondolom. Huhh, nah, depi off, vár a paradicsomleves, Any éhes már, kajára fel! Majjövök.
Heelló, kicsit reszketősen-fejfájósan, kialvatlanul. Fú, ez a tegnap de szar volt majdnem végig. Délután Macsó jól megfuttatott, aztán suliban is tök izé volt, a tanár csak piszkálódott (jó, mindig szokott, de most hiperérzékeny voltam), idegbeteg voltam, hogy egyedül leszek este, nem ment a vésés se annyira, de azér eléggé. Aztán felhívott egy réééégesrégi cimborám - tök jó, hogy csak így sorozatban megtalálgatnak régi emberkék -, aki pedig Szintén Zenész, és soproni, de hogy most Pesten van, fussunk össze! Kapva kaptam az alkalmon, legalább nem depizek otthon, de amúgy is tökre örültem, mert édes egy pofa. Hatkor leléptem a suliból, Macsó otthon, meséli a napi kalandjait, én bús képpel halat zabálok, aztán veszi elő a telefonját, és akkor olvassa el az üzimet, amit reggel írtam. Tudjátok, hogy jó lenne ma végre kettesben. Aszondja, jajkicsim. Vonogatom a vállam, erős vagyok mint a kurvaélet. Aztán mondom, hogy én is randizok, majjövök, aszondja jó, a könyvelővel beszélt, hozzá vasárnap kell menni, Eget Meszel tízkor várja, addig legfeljebb eljön velem. Mondom jó. Aztán indulok, ő mégseinkább, és már kabátban toporgok, búcsúpuszi, mikor rákérdez: nem csatlakozol hozzánk utána? Nem akarok zavarni, mondom. De szívesen. Jóvan béb, majd rádcsörgök, ha tudom, hol leszünk. Péntek este macerás helyet találni. Szintén Zenész jó húsz-huszonöt percet váratott - úgyláccik, a pasik valahogy nem tudnak bánni az idővel, vagy mijafasz -, szanaszéjjel fagytam, aztán beültünk egy kis kocsmába, pont oda, ahova életem első bloggertalijára mentem, persze, mint Macsó csaja. Kábé két kőkemény percre otthontól. Dumáltunk egy órát, kivel mi van, pasi, csaj, meló, ilyenek, aztán kikísértem a heteshez. Felnézek, az ablakok sötétek, jé mondom, csak nem sikerült Macsónak eccer időben elindulnia? De persze nem, még otthon volt, csak zuhanyozott. Így elindultunk együtt. Persze, hogy elkéstünk, fújdegyűlölöm azt. Egy kis aranyos picike helyre ültünk be, ami viszont nem volt sokáig nyitva, de ez engem nem zavart, fél éjfélkor leléptem, mer ugye holnap suli, ők meg úgyis dumálni akartak egymással, man to man. Mikor még délután mondta Macsó, hogy tízkor találkoznak, mondtam, akkor haza se jössz négy előtt, mi? Áááá, dehoooogy! Egy-kető között, max. Hahahahahaha, mondom. Szal hazaérek, éjfélkor már alszom is, mint a kisangyal, és szinte óramű pontossággal felriadok négykor. Okéoké, négy tíz volt, tegye el az izzó piszkavasat miszter. Macsó persze sehol. Nem is bírtam visszaaludni, fél ötkor felhívtam, szija béb, már az asztórián vagyok a buszmegállóban, mingyármingyár. Hazaér, bocs, kicsim, elbasztuk az időt, ki az a réz???? kicsit molyol, aztán mellémbújik. Na, így már jól tudok aludni. Most meg ugye suli kéne, deh direkt nyolckor keltem csak, mondom, nemérdekel, ennyi kell, fél tízre így is beérek, aztán megyek jáccani Öcsémmel, aztán haza, jönnek a többiek jáccani (gótikus horror, mwuhahaha!), holnap délután lakásnéző körutak lesznek (csak ha kialudtam magam végre!!!!), aztán Macsó elvisz kajálni, aztán este Kürtöslányék koncertje, aztán remélem, mosmár szex is lesz. Vicces dolog ez, Macsó előtt sose gondoltam volna, hogy négy kihagyott nap ennyire hosszú lehet. És tényleg az. És szar. Egy kihagyott nap is szar, ilyennemvolt, komolyan. Nademostaztán. Erős vagyok, suliba megyek. Szeretek suliba járni szombaton reggel, igen. Sőt. Jaj.
|
Devianciák 
Onlány hendméd
Onlány hendméd hángérien
Fizesshaver 
Monnyuk, abból tutira én voltam vagy százötven... 
Nade mindegy is. 
), aztán baj nélkül haza is értem. Úgy volt, hogy Macsó a szakmai mítingjük után lehet, hogy elmegy a csocsós csettalira, de aztán csak otthon iddogáltak a cimbikkel. Mire hazaértem, már végetért a buli, és vasárnap végre kialudtam magam. Voltunk tegnap lakást is nézni, ha nem jön jobb szerdáig, az lesz a végső. Márpedig valszeg nem lecc más. A kéró amúgy nem rossz, bár egy jó tizessel kisebb, mint amiben most (még) lakunk, de elég jó az elrendezése. És van erkély is. Panel, de állítólag az újfajta, a csúsztatott zsalus, ami többek szerint már szinte nemis panel, és sokal jobb a hagyományos vasbetonos cuccnál. Tízemeletesben a harmadikon van, házcsücskön, így csak egy közvetlen szomszéddal kell számolni, ami jó. Azt mondta a tulaj, hogy egy idős házaspár, akikről szó van. Remélem, nem töksüketek, és nem fogják a híradót maxhangerőn hallgatni, meg nem zörögnek már hajnali ötkor... a leendő hálószoba felőli oldal a közös pont. Cserébe majd én is igyexem csendesebben sikoltozni éjszakánként... 
Jippíííí!!!!!!! 
. Köretnek spéci nepáli lepényt lehetett hozzá enni, Macsóé sima natúr volt, mert a kajája úgyis erőteljes ízekkel bír, az enyém meg sajttal gyúrt. Úgy kell őket elképzelni, mintha vastag palacsintatészták lennének, de picit krumplis ízzel, és egyáltalán nem voltak olajosak, tehát ebben meg inkább a kenyérre hasonlítottak. Mmmmmm...mennyei volt. 
És a cincérfijú kedves volt és udvarias, és tudott a kajákról beszélni, ahogy kell, és kellemes prüntyiprüntyi zene szólt a háttérben, muszáj lesz olyat szereznem. 
Höhhhőőőő, kicsicsírák, rettegjétek haragomat!!!!!
Reggelt.
Új kereső-kifejezés: sex picsa orosz. Behalok. 
, és vágok egy kis rendet, hogy ha este jön Írólány, hanyatt ne essen a kupi láttán. 
Nyehehe. Be bírok tenni ilyeneket!!!! Hurrá!
