Paszulykaró mesél még nekünk egy kétalkalmas kutulut (Mélységek Felett Táncoló helyére Eget Meszel fog beállni), aztán visszavonul, és átadja a káemi trónust Macsónak, aki meg mutánskrónikázni fog. Azt a világot nem ismerem, át kell majd néznem alaposan. Közben meg megy majd azért tovább a szereniti, és hogy Macsó ne legyen megsértődve, közlöm, hogy én minden játékot nagyon várok és szeretek, nem csak Paszulykaróét, de mivel hálistennek minden játék és káem más és más, nem tetszhet minden egyformán; azért nem kell duzzogni, ha nem pont az övé a kedvencem, csak azért, mert ő a pasim. Nahh.

És ígéretemhez híven csináltam is sok kaját, kétfélét. Az egyik penne volt, sonkás-újhagymás-tejfölös-tejszínes trutyival leborítva, és reszelt sajt alatt roskadozva a jénaiban összesütve, a másik meg tepsiben hagyma, krumpliszeletek, bolonyai-típusú darálthúsos ragu, és megint csak sok sajt. És ez is összesütve. Akik ettek belőlük, azok szerint finomak voltak, a krumplis volt a népszerűbb (az télleg jó lett, a tésztásat még nem kóstoltam).

A játék előtt, főzés közben, meg a cigiszünetekben sikerült jó adag helyet csinálnom a nagyobbik vinyón, kiírtam a képeket meg a könyves-írásos mappát, és amit nem ítéltem életbevágóan fontosnak (az ipari árammal működő hajszárítóm, és NEM tudok nélküle élni!), azt le is gyalultam. Így lett kábé hetven giga új hely, arra átpakoltam a déről a negyven giga erpégét, így ott a zenéken kívül már csak egy picike mappa ragyog, jöhet a többi mjúzik. A nagyobbikról meg még leszedem a sorozatokat, aminek már van elég része egy dévédéhez (három évad börnnótisz példul, csak ki kéne végre tömöríteni, az meg olyan macerás), meg megnézem még, mi mást lehet leirtani, ha kiírtam, hogy legyen hely az új letöltéseknek is.

Most elszöszölgetek még, aztán megyek át Anyékhoz. Annyal meg pénteken fergetegeset partiztunk, Kürtöslányék koncertjén, klassz volt nagyon, Any lespannolt mindenkivel, hozott eladni még két bőrnadrágot a múltkori ruha után, egyet Kürtöslány ki is választott magának, van még egy, szintén csodaszép, csak ez is picike, harminchatos tán, és hatezer pénz.  Aztán ami nem volt jó, hogy rohantam ki az első éjszakaihoz, két busz húzott ki a megállóból előttem, a számukat nem láttam, de nyugtattam magam, hogy nem lehetett az enyimé, mert az egyedül jön mindig. Aztán jöttek a többi buszok, és egyik se az enyém volt, és már fáztam, és nyüffögtem, hogy mijafasz van, kimaradt egy? És fél órát fagyoskodtam, mire jött az enyim, nem értettem, mi történt, hacsak az nem, hogy volt egy busz, amin nem volt szám egyáltalán, sehol, soha, de az oldalán ott volt egyetlen helyen, hogy csepel-mittoménmi. És lehet, hogy az volt az enyém, álcázva, meg kellett volna kérdezni basszameg. Úgyhogy aznap is csak kétszer áztam meg, csoda hogy nem betegedtem vissza.

Na megyek a saját gépemhez, felkelt Macsó.