| Látom az alagút végén a fényt... De MÉRT DUDÁL?! |
| Kezelt nyavalyák |
|
2009. november 4., szerda
Szóval a hétfő. Arra mentem haza a melóból, hogy nem bírok bemenni a lakásba. Hívom Macsót, ő hívja a Zármestert, én meg közben átballagtam Kakaóimádóhoz, minek vacogjak a lépcsőházban fölöslegesen. Kakaóimádónál én voltam az első érkező, Aztán jött Véresszáj (kiszállt a szerenitiből, brühühü, és ő volt az egyetlen medik a fedélzeten...), aztán apa, a Szőkeherceg. Aztán Szőkeherceg két haverja/kollégája, aztán hamarosan Macsó is meg a szegfűszeglém (addig jégereztem, meg kaptam kóstolót citromos fincsiségből). És még később befutott Sisere és hölgye is. Aztán ittunk sokat (Fakaggyon!), kissé udvarolgattam Kakóimádónak (fanyalogva mondta, hogy munkahelyi cucc, amiben van, mondtam akkor is kurvajól néz ki), aztán elszállingóztak a népek, legvégül mi, megvártuk a sofőrszolgálatot apával, hogy ne fagyoskodjon egyedül, aztán hazasétáltunk, hát majdnem egy óra volt, mire megérkeztünk házoá.
Kedden vacakoló gyomorral dolgoztam, aztán átmentem Anyékhoz ágylábat fűrészelni. Merthogy még a költözéskor túl magasan hagytuk. Namármost, az a teszkós dekopír, amivel küzdöttem, nem a legmegbízhatóbb, így okosan azt csináltam, hogy elvágtam minden lábat úgy 90%-ig, hogy ha útközben baszódik el, legalább megmaradjon az eddigi magasság. És hamegvan, akkor a maradék kicsiket. Így is történt, szíjjelrázattam magam, megfájdult a csuklóm, az ujjaim, a felkarom izomhelye, és a hátam is a biztonság kedvéért, de szűk egy óra alatt kivégeztem a négy lábat (hé, ebbe a méricskélés is benne volt). El is vágtam a három láb kicsi maradékát, és ahogy kell, a negyedikbe beletört a fűrészlap (nem kapta el a meglévő lukat, és ezért). Any és Öcsém megemelték az ágyat, azt az egy kicsit meg letörtem, Hát nem lett szép, de abszolút működik. És nem is látszik, a lehasadt rész (csak vékony, szerencsére), mert befelé néz és a fal mellett van. Így Anynak végre leér a lába a földre, ha az ágya szélén ül.
Aztán elvittem a kolléganője által meghirdetett fekete bőrrucit Elmebeteghez és Gótvámpírpozőrhöz. Amíg vártunk a lányzót, aki próbálni volt, kaptam isteni banános teát, meg ettem egy vicces de fincsi kategóriájú, sajtos-sonkás csigát. Aztán Gótvámpírpozőr megérkezett vala, (megdícsértem hogy csinos, mire mondta, hogy munkahelyi cucc, amiben van, ez valami nemtommilyen szokás lehet a lányoknál, na mindegy, mondtam akkor is nagyon csinos) felpróbálta a ruhát vala, nekem az állam leesett vala, annyira állati klasszul állt neki. Hűűűűűűdögös. Meg is tartotta egyből, jól is tette.
Aztán hazafagyoskodtam, ma már a vastag, nyiszorgós, hosszú bőrkabátban jöttem dolgozni, mondom kipróbálom pulcsi nélkül előbb, de kár volt, kell az a pulcsi. És ki kell majd szaladnom bankba, el ne felejtsem, mert az a pöts csak fél ötig van nyitva, eszem megáll.
Holnap remélem összejön a csajos randi, amiből ügyesen kifelejtődtem múlt héten, pénteken koncertek, és szombaton jááátééék! Nem is tudom, olyan furán kettős érzéssel van ez most, nagyonnagyon várom, hogy legyen végre, de ez lesz az utolsó alkalom, a befejező kalandja a farkasnak, és utána sokáig nem lesz újra, ami meg nagyonnagyon rossz.
Brühühü. Szerinted? Hátéemel nincs, a linkek aláhúzódnak. Az emiledet írd be, de nyugi, nem fog látszódni. Ha fríblogos vagy, itt bejöhetsz. Az ípécímed felírtam, hogy tudjam, nem szpemmelsz. . |



Devianciák


















