| Látom az alagút végén a fényt... De MÉRT DUDÁL?! |
Nézelődő
Találgass
| Kezelt nyavalyák |
» Ha nem találnál valami ódonságot
| Látom az alagút végén a fényt... De MÉRT DUDÁL?! |
| Kezelt nyavalyák |
|
2009. november 17., kedd
Wolowitz mint gót - szerelmes vagyok...
Csinálj magadnak zombatart! Thx to Justin.
Ez az enyimé:
|
|
2009. november 16., hétfő
Emlékeztem én, hogy az álláskeresés szívás, de hogy ennyire szar arányok voltak régen is, arra nem. Mai hírlevél: 40 állásajánlat a kiválasztott/bejelölt kategóriák alapján, ebből tíz első hangzásra nem kifejezetten szörnyűséges kiválasztása és végigolvasása, ebből kettőnek megfelelés és szíví elküldése.
Ezzel a tendenciával (heti átlag tíz szíví kiküldése) a korábbi adatok és tapasztalatok alapján kilenc, uszkve tizenkét hónap lesz, mire új állást találhatok magamnak - a "múltkori" (két évvel ezelőtti) heti átlag tizenöt-húsz szívi eredményeképpen hat hónap intenzívnek mondható keresés után sikerült elhelyezkednem ebben a jelenlegi, tsodálatiash munkakörömben. Amit imádok. Természetesen.
Váó. Csak el ne szédüljek ebben a nagy sebességben...
|
|
2009. november 15., vasárnap
Hálistennek a szpellcsekket megúsztam. Semennyi pénzért nem éreztem volna okésnak most ezt így. Úgyértem, semennyiért, ami nem legalább öt számjegyű. Megkezdett óránként.
Furán keltem ma, fura álomból, és nem tudom, hogy amiatt-e, de megint ez a megmagyarázhatatlan, ok nélküli szomorúság öntött el, hogy majdnem bőgnöm kellett a buszmegállóban. Nem a depi, nem az ideg, nem a fáradtság, tiszta szomorúság volt. Az álomra nem nagyon emlékszem, de volt benne valami elvesztett/megszerezhetetlen szerelemről szó, lehet, hogy annak a fájdalma kúszott át az ébrenlétbe. Hát nem volt jó. Mindegy is, voltam Anyéknál, kaptam Öcsémtől tök aranyos új játékot, növények a zombik ellen, állati mókás. Írok majd róla sztem rivjút az elektrózba, ha van rá igény, úgyis kevés a szoftveranyag. Jahh, és délelőtt felújítottam az önéletrajzomat, és újraaktiváltam, a professönponthús ekkáuntomat.
És akkor az ígért képek a szülinapi gyűrűmről (mert megérdemlem).
Elölnézet
Felülnézet
Kettő közötti nézet
Szétszedett állapot
Hol a középső, hol a gyűrű ujjamon hordom, attól függően, hogy mennyire vannak megdagadva épp az ujjaim. Fura, hogy széles, meg nehéz, szoknom kell, de amúgy klassz és tecc, és különleges, és nagyon köszönöm mégeccer. Macsónak elmagyaráztam, hogy ez szülinapi ajándék, félre ne értse, mint a múltkor a rózsát, nehogy megin jelenetet csináljon nekem.
Nem akarok holnap a dolgozóba menni.
Nem akarok soha többé, igazság szerint. De vigyázok, mit kívánok, mert a végén még teljesül, és kirúgnak a faszba (kicsi rá az esély, amúgy).
Velkám bekk, professön pont hú.
|
|
2009. november 14., szombat
Szóval. Szerdán meló után elszaladtam Kürtöslány ötvös barátosnéjához, hogy átvegyem a meglepimet, mert Kürtöslány betegeskedett otthon. A meglepi (még a szülinapomra visszamenőlegesen járt) pedig egy hat darabos összerakós gyűrű! Ilyen nem lehet ám akárkinek, mert publikban csak négy darabosat árulnak. Az ötvösmester, aki kitalálta az egész dizájnt, volt a műhely alapítója, ahol a csaj most dolgozik. Azóta a négydarabosak már elterjedtek - jó ötvös mindent ellop, amit csak lehet -, én például először Kőszegen, a tekisek ballagógyűrűjeként találkoztam velük. De hat darabosat nem adnak el, és asszem van még egy nyolcas változat, ami meg aztán hiperritka, alig pár embernek lehet olyanja. Vagy tizenkettes tán? No mindegy. Lényeg, hogy én egy hatost kaptam, ami szintén ritkaság, és csudaklassz, és meg kellett tanulnom összerakni, Kürtöslány addig haza sem engedett. Persze előtte megvacsiztunk, valami isteni kéksajtszószos-zöldséges tésztát alkotott, ittunk hozzá finom félédes fehérbort, amikor meg az elfogyott, akkor szangriát. A gyűrűről majd csinálok képet holnap Öcsém gépével, és utána megmutizom.
Csütörtökön Macsót ünnepeltünk, csak kettesben, bulira most nem volt idő a héten. A tapintatos ciklusomnak "hála" a BSZ-szex csak korlátozott keretek közt jöhetett létre, de azért úgy vettem észre, az ünnepelt így is elég jól érezte magát. Ezenkívül kapott egy összerakhatós-kifesthetős autót, a legcsúnyábbat, amit csak találni bírtam, Ford Escort Mk1 nevű darab (nem, nem mortalkombat). Volt az egyik boltban tank is, többféle, gyönyörűek igazán, de a legkisebb is majd' egy húszas lett volna, arra meg sajna momentán nincs keret. Így maradt az autó. És füstölővásárlás közben találtam vicces rendszámokat is, és vettem is gyorsban kettőt. Az egyiket inkább magamnak szánnám (Ha nem tetszik, ahogy vezetek, akkor tűnés a járdáról!), de a másik valószínűleg annyira illene Macsó jövendőbeli kocsijára, hogy nem bírtam otthagyni (Kísérleti autó, mosni tilos).
Tegnap meg péntektizenhárom, de nem néztem hozzá stílszerűen dzsézönt, mert meló után még Macsó bátyjához mentem, onnan boltba, onnan haza, hullafáradt voltam már, bepunnyadtam egy kád vízbe, ott is majdnem elaludtam, aztán vacsiztam, motoszkáltam még kicsit a gépnél, és beájultam az ágyba, elaludtam egy frindzsen. Pedig nem volt uncsi egyáltalán.
Ma főzés, mosás, mosogatás, teregetés, ruhapakolás, meg csinálok dolgokat Vidnek az elektrózba, holnap meg Anyék után még melózhatok Macsónak egy csomót. És csodálkozik, hogy egy ilyen időszak után, mikor meghülyülök a melóban, plusz az itthoni dolgokban úszkálok (amit ha én nem csinálok meg, senki sem csinál meg), és lenne pár óra pihenőm, és azt negyvenezer szó (!) (nem leütés, szó!) szpellcsekkjével kell eltöltenem valami faszom programban, amit még külön fel kell tennem, mert nem vördben vagy excellben van az egész szar, és már most idegroncs vagyok a hétfői meló miatt, ahol még mindig egyedül leszek, és majdhogynem úgy kellett kiharcolnom, hogy miután én voltam bent tavaly karácsonykor és szilveszterkor is, hogy idén ne én legyek, szóval ezek után Macsó még csodálkozik, hogy a vasárnapi pihenésemből egy kurva unalmas és fárasztó melóra áldozott órákat nem vagyok hajlandó ingyen odaadni (Mér, mit kérnél érte? Hát leginkább pénzt.)
De az élet szép, bazdmeg.
|
|
2009. november 12., csütörtök
BOLDOG SZÜLINAPOT, MACSÓ!
Még mindig fijatal vagy és gyönyörű, cseppet se aggódjál.
És ez az új autód.
|
|
2009. november 10., kedd
Amúgy meg, tűrőképességeim határait feszegetem.
Elkezdek más meló után nézni, ha bárki tud bármit, szóljon. Úgyértem, bármit, amiben nincsenek emberek. Vagy csak nagyon kevés. Telefon meg monnyuk semennyi. A fizu nem baj, ha sok.
Kösz.
Lenördöt nem nagyon szeretem, nyomi, és mindig egyféle arcot vág, és béna a saját hangja, a magyar legalább jó volt. Rádzs továbbra is semmmilyen, de legalább hallik a czuki akcentusa. A kedvencem természetesen seldon, imádjuk őt mind, szuper a saját hangja is, illik magához, és a másik tündibündi, a volovarázsló is nagy-nagy jóság. A hangja különösen.
|
|
2009. november 9., hétfő
Besegítek egy hangyafasznyit a pasimnak, hogy ledolgozzam a megrendelendő mini elemlámpám árát, közben ő a gétalkon át ellenőríz, illetve válaszol, ha elakadok.
A másik szobából.
Istenem, a gíkek, ugye, de mentségemre legyen mondva, hogy odakint hidegebb is van , és büdös is a cigitől, és én most mostam hajat, és a Békafül különben is lenyomtat.
|
|
2009. november 8., vasárnap
Nem is emlékeztem, hogy a halálos fegyver fekete nyomozója szerepel itt is, és két szereplő a losztból, ben és májsz. Vehhe.
Megígértük, küldjük a
Hálistennek, nem bonyolult. Fogtam a csomag újhagymát és felkarikáztam, és kevés zsiradékon elkezdtem párolni. A kevés zsiradék ízlés szerint lehet akár olaj is, de nekem a kis kolléganőm hozott igazi, fincsi, vidéki, házi libazsírt, azt használtam. Anynak meg van egy réééégirégijóbarátja, aki mostanában sokat segít neki, és aki zsugorfóliát vagy mit forgalmaz, többek között húsüzemeknek is, és kap az ottani áruból, és egy-két hetente elpottyant anyámnál egy-két kiló sonkát, szalámit, kolbászt, csülköt, miegyebet. Ő meg szépen hozzánkvágja a felét. Na innen volt nekem a sonka (füstölt), de amúgy eredetileg a boltból hoztam volna lényegében bármilyent, akár kapuvárit, akár pulykasonkát. Na azt kell szépen apróra vágni, és a megpárolódott hagymára csapni, jól átforgatni, és fedő alatt hagyni kis lángon, míg fincsi puha nem lesz a hús. Kezdetnek fél óra megteszi, aztán ha kóstoláskor még nem okés, akkor legfeljebb ott lehet hagyni még.
Aztán aki okosabb nálam, az hagyja kihűlni, ha eddig megvan, mert én buta voltam és egyből öntöttem hozzá a főzőtejszínt, amit a forró zsiradék össze is rántott, és eléggé csúnya lett. No mindegy, hagytam azzal is rottyanni egyet, és mivel az én húsom állatira extrasós volt, tettem még bele tárkonyt is, hogy elvegye kissé a sok só ízét. Amikor kihűlt, a felesleges zsiradék szépen kiült a tetejére, és azt egy kiskanállal le tudtam szedni, hogy ne legyen túl durva azért mégsem a kaja. Azt fel lehet használni akár más kajához is, szafthoz, satöbbihez. Na és akkor megborítottam még egy jó adag tejföllel is, hogy krémesebb és sűrűbb legyen, és még kevésbé sós. Ez már opcionális, ha normál sósságú húsból indul ki az ember, akkor a sűrítés végett egyszerűen használhat egy kevés lisztet is (=habarás) a tejszínhez. Abban az esetben a hústól külön feltesszük a tejszínt főni, és apránként adjuk hozzá a lisztet, mert hajlamos hirtelen sűrűséget váltani, aztán hígíthatjuk vissza (akár tejföllel), és amikor kész, akkor borítani a húsra.
Naésakkor fogtam a jénait, belezúdítottam a pennét úgy nyersen, félig volt az edény vagy inkább kétharmadig, rá a sonkás trutyi, összekever, sajt reszel (sooook sajt), fedőt rá és be a sütőbe. Harmincöt-negyven perc kábé (tésztát érdemes kipróbálni, hogy puha-e), és kész.
Jóétvágy!
Öcsémmel néztük a trélereket meg az íemdébét, és láttam, hogy lesz hatodik fűrész, és ez úgy kedvet csinált a trancsírozós horrorhoz (már amúgy is motoszkál bennem egy ideje, hogy kéne tartani egy maratont), hogy most, hogy keletkezett némi hely a nagyobbik vinyón (ha ez sem elég, letörlöm a leszbipornót is, egyefene) (höjj, a látogatottságért bármit), gyorsban fel is másolom az első öt részt, még úgyis csak kettőt láttam, azt is rég.
Még mindig nem láttam a brigantikat meg a kilences körzetet, és nagyon kíváncsi leszek a jövőre (vagy jövőutánra?) ígért Alice Csodaországban filmre, amiben állítólag a djönjörűséges dzsonidepp lesz a Kalapos. Asszem.
Átküldöm magamnak - ó, frászt, beviszem pendrájvon a mutáns krónikákat, majd nyomtatok szépen lassan szabálykönyveket, meg kiegeket, van időnk még. Majd a kutuluhoz is kell nyomtatnom hendáutot. Ha megkapom időben.
Hhhhhhjóóó volt. Bővebben: naaaagyon jóóó volt. Még bővebben: hűűű. Volt izgalom bőven, meg dráma, meg feszültség, meg ármány, meg harc, meg izgalom, meg minden. Kiváncsi lettem volna, akkor mi történik, ha még maratonibb alkalmat is létre tudunk hozni, ha monnyuk senkinek nem kellett volna máshová mennie, és a (kettő helyetti) hármas kezdés után nyomjuk fél tíz helyett monnyuk éjfélig (vagy akár tovább). Lezáratlan így sem maradt azért, azt a káem ügyesen megoldotta, egy-két apróságot még meg lehett volna beszélni tán (elvinni a szőke pitsa hamvait a szoborcsávónak, meg az ő hátteréről valamit kibogozni, legalább utólag), de majd legfeljebb leímélezzük. Meg tápolni, ikszpét költeni, óigen, jajmireiskéne...
Paszulykaró mesél még nekünk egy kétalkalmas kutulut (Mélységek Felett Táncoló helyére Eget Meszel fog beállni), aztán visszavonul, és átadja a káemi trónust Macsónak, aki meg mutánskrónikázni fog. Azt a világot nem ismerem, át kell majd néznem alaposan. Közben meg megy majd azért tovább a szereniti, és hogy Macsó ne legyen megsértődve, közlöm, hogy én minden játékot nagyon várok és szeretek, nem csak Paszulykaróét, de mivel hálistennek minden játék és káem más és más, nem tetszhet minden egyformán; azért nem kell duzzogni, ha nem pont az övé a kedvencem, csak azért, mert ő a pasim. Nahh.
És ígéretemhez híven csináltam is sok kaját, kétfélét. Az egyik penne volt, sonkás-újhagymás-tejfölös-tejszínes trutyival leborítva, és reszelt sajt alatt roskadozva a jénaiban összesütve, a másik meg tepsiben hagyma, krumpliszeletek, bolonyai-típusú darálthúsos ragu, és megint csak sok sajt. És ez is összesütve. Akik ettek belőlük, azok szerint finomak voltak, a krumplis volt a népszerűbb (az télleg jó lett, a tésztásat még nem kóstoltam).
A játék előtt, főzés közben, meg a cigiszünetekben sikerült jó adag helyet csinálnom a nagyobbik vinyón, kiírtam a képeket meg a könyves-írásos mappát, és amit nem ítéltem életbevágóan fontosnak (az ipari árammal működő hajszárítóm, és NEM tudok nélküle élni!), azt le is gyalultam. Így lett kábé hetven giga új hely, arra átpakoltam a déről a negyven giga erpégét, így ott a zenéken kívül már csak egy picike mappa ragyog, jöhet a többi mjúzik. A nagyobbikról meg még leszedem a sorozatokat, aminek már van elég része egy dévédéhez (három évad börnnótisz példul, csak ki kéne végre tömöríteni, az meg olyan macerás), meg megnézem még, mi mást lehet leirtani, ha kiírtam, hogy legyen hely az új letöltéseknek is.
Most elszöszölgetek még, aztán megyek át Anyékhoz. Annyal meg pénteken fergetegeset partiztunk, Kürtöslányék koncertjén, klassz volt nagyon, Any lespannolt mindenkivel, hozott eladni még két bőrnadrágot a múltkori ruha után, egyet Kürtöslány ki is választott magának, van még egy, szintén csodaszép, csak ez is picike, harminchatos tán, és hatezer pénz. Aztán ami nem volt jó, hogy rohantam ki az első éjszakaihoz, két busz húzott ki a megállóból előttem, a számukat nem láttam, de nyugtattam magam, hogy nem lehetett az enyimé, mert az egyedül jön mindig. Aztán jöttek a többi buszok, és egyik se az enyém volt, és már fáztam, és nyüffögtem, hogy mijafasz van, kimaradt egy? És fél órát fagyoskodtam, mire jött az enyim, nem értettem, mi történt, hacsak az nem, hogy volt egy busz, amin nem volt szám egyáltalán, sehol, soha, de az oldalán ott volt egyetlen helyen, hogy csepel-mittoménmi. És lehet, hogy az volt az enyém, álcázva, meg kellett volna kérdezni basszameg. Úgyhogy aznap is csak kétszer áztam meg, csoda hogy nem betegedtem vissza.
Na megyek a saját gépemhez, felkelt Macsó.
|
|
2009. november 6., péntek
Nem csak a tájni, a fészbúk több része is. Megint. Faszommá.
|
|
2009. november 5., csütörtök
A tájniedvencsörz meg megint szaraxik, egyszerre kezdte el kábé a melóhelyen meg itthon, pedig aztán semmi sem közös a két gépen, csak a böngésző.
Hoppá.
Kétszázhuszonhat (226) (!) mega (!) hely van az egyik vinyómon (ahol a zenék és az erpégék vannak) (és a 46.2 gigás Bach összes letöltés még csak hat és fél százaléknál tart), és valamivel több, mint egy (1) (!) giga a másikon (ahol a filmek és a sorozatok és a kiírandók meg minden más). Ez egészen elkeserítő, hogy bírtam ki régen nyolcvan gigán, ha most közel hatszázon sem férek el? Okéoké, le bírom ezt majd valahogyan... kiirkálok dolgokat... letörlöm ami nem muszáj, hogy itt legyen...
A bigbeng meg télleg felpörgött, már egészen kurvajó sokszor. Lenörd monnyuk nem a kedvencem, és fura, hogy nem lionárd, de seldon például zseniális. Addig ütném, míg mozog, de zseniális. Rádzs olyan kis semmilyen, volovic meg szenzációs. Az ilyenek miatt keletkeznek a leszbikusok, de egészen egyszerűen lenyűgöző, imádom. Peni semmilyen se.
Szaladós nap volt amúgy, meló után haza, kaja, mosás, teregetés, pörköltfőzés, kicsi mosogatás, aztán alaptáborozás. Sokat nem maradtam, mert így is majdnem nyolc volt, mire odaértem, és ugyan a meleg az jó volt, de valahogy mintha most oxigénből kevesebb lett volna a szokásosnál, és megfájdult a fejem, le is léptem olyan fél tizenegy felé. Aztán persze húsz percet vártam legalább a buszra, azért a végefelé fáztam már.
Holnap szintén szaladós lesz, főzőmaratont tartok, aztán Kürtöslányék koncertje lesz este, szombaton meg jááátééék!
|
|
2009. november 4., szerda
A Négy évszakot még mindig imádni kell.
Szóval a hétfő. Arra mentem haza a melóból, hogy nem bírok bemenni a lakásba. Hívom Macsót, ő hívja a Zármestert, én meg közben átballagtam Kakaóimádóhoz, minek vacogjak a lépcsőházban fölöslegesen. Kakaóimádónál én voltam az első érkező, Aztán jött Véresszáj (kiszállt a szerenitiből, brühühü, és ő volt az egyetlen medik a fedélzeten...), aztán apa, a Szőkeherceg. Aztán Szőkeherceg két haverja/kollégája, aztán hamarosan Macsó is meg a szegfűszeglém (addig jégereztem, meg kaptam kóstolót citromos fincsiségből). És még később befutott Sisere és hölgye is. Aztán ittunk sokat (Fakaggyon!), kissé udvarolgattam Kakóimádónak (fanyalogva mondta, hogy munkahelyi cucc, amiben van, mondtam akkor is kurvajól néz ki), aztán elszállingóztak a népek, legvégül mi, megvártuk a sofőrszolgálatot apával, hogy ne fagyoskodjon egyedül, aztán hazasétáltunk, hát majdnem egy óra volt, mire megérkeztünk házoá.
Kedden vacakoló gyomorral dolgoztam, aztán átmentem Anyékhoz ágylábat fűrészelni. Merthogy még a költözéskor túl magasan hagytuk. Namármost, az a teszkós dekopír, amivel küzdöttem, nem a legmegbízhatóbb, így okosan azt csináltam, hogy elvágtam minden lábat úgy 90%-ig, hogy ha útközben baszódik el, legalább megmaradjon az eddigi magasság. És hamegvan, akkor a maradék kicsiket. Így is történt, szíjjelrázattam magam, megfájdult a csuklóm, az ujjaim, a felkarom izomhelye, és a hátam is a biztonság kedvéért, de szűk egy óra alatt kivégeztem a négy lábat (hé, ebbe a méricskélés is benne volt). El is vágtam a három láb kicsi maradékát, és ahogy kell, a negyedikbe beletört a fűrészlap (nem kapta el a meglévő lukat, és ezért). Any és Öcsém megemelték az ágyat, azt az egy kicsit meg letörtem, Hát nem lett szép, de abszolút működik. És nem is látszik, a lehasadt rész (csak vékony, szerencsére), mert befelé néz és a fal mellett van. Így Anynak végre leér a lába a földre, ha az ágya szélén ül.
Aztán elvittem a kolléganője által meghirdetett fekete bőrrucit Elmebeteghez és Gótvámpírpozőrhöz. Amíg vártunk a lányzót, aki próbálni volt, kaptam isteni banános teát, meg ettem egy vicces de fincsi kategóriájú, sajtos-sonkás csigát. Aztán Gótvámpírpozőr megérkezett vala, (megdícsértem hogy csinos, mire mondta, hogy munkahelyi cucc, amiben van, ez valami nemtommilyen szokás lehet a lányoknál, na mindegy, mondtam akkor is nagyon csinos) felpróbálta a ruhát vala, nekem az állam leesett vala, annyira állati klasszul állt neki. Hűűűűűűdögös. Meg is tartotta egyből, jól is tette.
Aztán hazafagyoskodtam, ma már a vastag, nyiszorgós, hosszú bőrkabátban jöttem dolgozni, mondom kipróbálom pulcsi nélkül előbb, de kár volt, kell az a pulcsi. És ki kell majd szaladnom bankba, el ne felejtsem, mert az a pöts csak fél ötig van nyitva, eszem megáll.
Holnap remélem összejön a csajos randi, amiből ügyesen kifelejtődtem múlt héten, pénteken koncertek, és szombaton jááátééék! Nem is tudom, olyan furán kettős érzéssel van ez most, nagyonnagyon várom, hogy legyen végre, de ez lesz az utolsó alkalom, a befejező kalandja a farkasnak, és utána sokáig nem lesz újra, ami meg nagyonnagyon rossz.
Brühühü.
|
